Tippem: folyamatokkal előzzük meg a hibázást

Miért nem elég jobban figyelni, és hogyan segíthetnek a jól kialakított folyamatok a megbízhatóbb munkavégzésben?

Előfordult már veled, hogy egy feladatot többször is ellenőriztél, mégis maradt benne hiba? Vagy hogy egy visszatérő problémát újra és újra meg kellett oldanod, miközben pontosan tudtad, mennyi időt és energiát vesz el a mindennapi munkából? Ilyenkor könnyű arra gondolni, hogy legközelebb egyszerűen jobban kell figyelni. De vajon tényleg ez a megoldás?

A vállalkozások mindennapjaiban a hibák nem feltétlenül a hozzá nem értés vagy a figyelmetlenség jelei. Sokszor éppen a rutin, a megszokott munkamódszerek, a párhuzamos feladatok és a folyamatos időnyomás vezetnek oda, hogy egy-egy fontos részlet észrevétlen marad. Még a legtapasztaltabb szakemberek sem képesek minden helyzetben ugyanolyan intenzitással figyelni. A valódi kérdés nem az, hogyan dolgozhatunk hiba nélkül, hanem az, hogyan alakíthatunk ki olyan rendszert, amely segít megelőzni a hibákat, időben felismerni őket, és tanulni belőlük. A jól kialakított folyamatok, az átlátható feladatleírások, a checklisták és az ellenőrzési pontok nem felesleges adminisztrációt jelentenek. Éppen ellenkezőleg: kapaszkodót adnak a mindennapi munkához, kiszámíthatóbbá teszik a működést, és csökkentik annak esélyét, hogy egy fontos lépés kimaradjon. Különösen lényeges ez akkor, amikor egy vállalkozás növekszik, és a feladatokat már nem egyetlen ember végzi. Van azonban valami, ami a jól felépített folyamatok mellett legalább ennyire fontos: a felelősségvállalás. Személy szerint nagyon fontosnak tartom, hogy ha hibázunk, vállaljuk érte a felelősséget. Ne próbáljuk a szőnyeg alá söpörni, másra hárítani vagy elbagatellizálni a jelentőségét, hanem ismerjük fel, kommunikáljunk róla őszintén, és tegyünk azért, hogy a helyzetet rendezzük. Ez nem azt jelenti, hogy minden hibáért automatikusan egyetlen embert kell hibáztatni. Sokkal inkább azt jelenti, hogy a saját szerepünket és felelősségünket akkor is vállaljuk, amikor valami nem úgy sikerül, ahogyan terveztük. A felelősségvállalás ugyanis nem a tökéletességről szól, hanem a hozzáállásunkról. Arról, hogy képesek vagyunk-e őszintén szembenézni a történtekkel, és hajlandók vagyunk-e tanulni belőlük. A bizalom nem attól lesz erős, hogy soha nem történik hiba, hanem attól is, ahogyan kezeljük azt. Egy őszinte jelzés, egy időben felismert probléma vagy egy vállalt korrekció sokkal többet ér, mint a hibátlanság látszatának fenntartása. Ha egy hiba előfordul, szerintem nem elegendő egyszerűen kijavítani. Érdemes megvizsgálni azt is, mi vezetett hozzá, és hogyan lehetne módosítani a munkafolyamatot. Így a hiba nem pusztán egy kellemetlen helyzet marad, hanem lehetőséget ad a fejlődésre, valamint arra, hogy legközelebb elkerülhető legyen. A közös ellenőrzés és a szakmai együttműködés szintén fontos része a megbízható működésnek. Egy másik ember sokszor olyan részletet is észrevesz, amely a feladat készítője számára a megszokottság miatt már láthatatlanná vált. A második ellenőrzés ezért nem a bizalmatlanság jele, hanem a minőségbiztosítás egyik eszköze. Úgy gondolom, hogy a valódi együttműködés alapja a bizalom, az őszinte kommunikáció, a felelősségvállalás és a folyamatos fejlődés. Egy jó szakmai partner nem csupán feladatokat vesz át, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy a közös munka átláthatóbbá, kiszámíthatóbbá és biztonságosabbá váljon. Ehhez pedig nemcsak megfelelő szakmai tudásra, hanem átgondolt folyamatokra és egymás iránti felelősségre is szükség van. A Virtuális Asszisztensek Magyarországon Közhasznú Egyesület weboldalán megjelent cikkemben azt járom körül, miért nem elegendő pusztán a nagyobb odafigyelés, hogyan segíthetnek a folyamatok a hibák megelőzésében, és miért fontos, hogy a hibáinkat ne csak kijavítsuk, hanem vállaljuk is értük a felelősséget. Véleményem szerint a professzionális működés nem a hibátlanság látszatáról szól, hanem arról, hogy felelősséget vállalunk, tanulunk a tapasztalatainkból, és folyamatosan javítjuk a munkánk minőségét.